Hányszor fordult már elő veled, amikor a kijelződet nézve nyugtáztad, hogy mennyire jó képet lőttél, viszont amikor utómunkára felkészülve visszanézted a fotót a monitorodon, akkor szörnyűlködtél a hibákon, amiket a készítéskor észre sem vettél? Elhoztam pár, rólam készült nyers fotót példának (ne a kidolgozatlanságra figyelj, hanem a hibákra, amiket akár utómunka nélkül is ki tudsz küszöbölni), amiken keresztül szeretném bemutatni a szubjektív benyomásaimat, amikre szerintem mindenképpen oda kell figyelni egy kültéri fotózás esetén. Azonban most a kamera másik felén voltam.

Ha a napszak stimmel (kora reggel vagy késő délután), akkor következő lépésként meg kell találni az ideális fényeket. Ha a fény telibe éri az arcot, az könnyen kiéghet – persze csak fotós értelemben – és a részletek ezáltal eltűnnek. Én szeretem a súrló- valamint a szórt fényeket. Jó tapasztalatokat lehet szerezni akkor is, ha egy fa lombjain keresztül szűrődik a napfény a modellre és az arcát itt-ott megvilágítja. Ugyanakkor vigyázni kell itt is: a túlzott kontraszt erősen vitiligós, netán pandamacis hatást kelthet, az erős árnyékok látszólag inkább öregíthetik az arcot.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a háttér figyelését. Még akkor is, ha fix objektívvel dolgozol, ügyelj arra, hogy ne legyen a háttérben olyan szín vagy forma, ami elvonja a figyelmet. Nagyon jó példa erre a képen látható mobil wc, ami egyhelyben állva tölti be a funkcióját az éppen feltúrt Városligetben, de mozdulatlansága ellenére könnyen el tudta rontani a portrét, hiszen odavonzza a szemet.

Nem mindenkinek áll jól, ha teli szájjal mosolyog. Még akár egy extra rúzsfolt, netán mini toka is lehet belőle. 🙂 Ráadásul teljesen máshogy fest ilyenkor az arc, mint egy lazább, természetesebb mosoly, vagy komorabb arckifejezés esetében.

A szem mindig legyen éles, ez nagyon fontos egy olyan környezetben, ahol a kis mélységélesség ellenére is több inger jelenhet meg a képen. Habár tudjuk, hogy nem így van, de most a képen úgy tűnik, mintha a nem látható szemem helyén csak szempilla lenne. Lehetőség szerint mindig törekedj arra, hogy mindkét szem látszódjon. Habár a fotózás egy szubjektív dolog és vannak kivételek, amikor belefér az ellenkezője, de ez az általános szabály.

Talán egy kicsit elüt a korábbi pontoktól, de nekem bevált tipp. Képzeld el, hogy kinn vagytok a modelleddel a szabadban. A gépet beállítottad, a fények tökéletesek, már kattogtatásra állt az ujjad, de ő mégis feszélyezve érzi magát. Nem tud őszinte arckifejezéseket produkálni, nevetni. Mondj egy viccet neki. Tényleg! Lehet favicc, szőkenős, anyósos, bármi, amiből kizökkented őt a megfelelési, teljesítési állapotból, miszerint jól kell mutatnia a fotón. Egy őszinte nevetésnél nincs is jobb elkapott pillanat – amennyiben jól áll neki.

Szerző: Hámori Barbara