5 híres fotós, akik lencsevégre kapták Jack Nicholsont

Az amerikai fotográfus 1954-ben született, a portré fényképezés nagy mesterei között tartják számon. Kedvelt alakjai a zenészek, színészek, atléták és a művészek voltak. Leghíresebb munkája a 2013-ban megjelent Madonna NYC 83 című könyv, amiben olyan képeket láthatunk az énekesnőről, amelyek 1983-ban, pályája elején készültek. Az első fotóit Rolleiflex kamerával lőtte. A gyakornoki éveit a zseniális Richard Avedonnál töltötte. Olyan újságoknak dolgozott, mint Vanity Fair, Vogue és a Rolling Stone.

Szintén amerikai születésű fotós, ő 1956-ban született. Abban a szerencsés helyzetben lehetett része, hogy Helmut Newton asszisztense volt, ez későbbi munkáin látszódik is. A sztárfényképész nagy hatással volt az ifjú tehetségre, akinek női aktjai stílusukat tekintve, nagyon közel állnak mestere munkáihoz. Ez szembetűnő a modellválasztásban, beállításaiban és a kemény kontrasztokban, amit ő is szívesen alkalmazott. Népszerű figurákat fényképez, mint Brad Pitt vagy Madonna. Első ügynöksége magyar volt és 1989-ben bemutatót is tarttott Budapesten.

Az 1952-es születésű Herb Ritts a hetvenes években a Los Angeles-i filmvilágban portréival vált ismertté. A nyolcvanas években a Vogue, a Vanity Fair és a Rolling Stone munkatársa volt. Ugyanebben az évtizedben Ritts – kortársaival, Robert Mapplethorpe-pal és Bruce Weberrel együtt – radikális változást hozott az aktfotózásba. Mapplethorpe újraértelmezte a klasszikus értelemben vett aktot vagy kifejezetten meg akarta botránkoztatni a nézőket. Fényképeit tartalmuktól függetlenül művészetként prezentálta. Weber olyan megbízók, mint Calvin Klein számára készített munkái melegséget sugároztak és új terepet fedeztek fel azáltal, hogy a férfiaktokat is vonzóvá tette a reklámokban. Ritts erőssége az volt, hogy különféle szemszögekből tudta elemezni a testet és olyan kompozíciókat tudott készíteni, amelyek a testet annyira absztrakttá tették, hogy az erőt és nyugalmat sugározzon. A főleg szabadtéren dolgozó Ritts a test és a természet kapcsolatát élvezte. Aktfotóit alkotói hévvel és kiemelkedő eleganciával készítette, ami képeit fémjelezte. A kilencvenes években az Interview, a Tatler, a Vogue Hommes és a French Vogue számára is dolgozott. Giorgio Armani, Versace, Calvin Klein, Donna Karan és más divat világcégek kampányait jegyzi. Forrás: Mai Manó ház

Ő az egyik első „sztárfotós”, aki nem csak a fényképészvilágban vált ismertté. Az angol születésű fotóst szárportréi tették híressé. Autodidakta módon kezdte el a fotózást és később a Vogue magazin szerződtette. Terence Donovan-nel együtt a hatvanas évek Londonjának krónikása és hírnöke lett. Michelangelo Antonioni a Nagyítás (1966) c. filmjének főszereplőjét, Thomast részben Bailey-ről mintázta. Ő készítette az utolsó képeket Marylin Monroeról, aki a képkockák válogatásánál egy piros filccel áthúzta a képeket, amelyek nem tetszettek neki, így tönkretéve a negatívokat. De később még is ezek a felvételek lettek világhírűek.

A new yorki fotós 1968-ban született Münchenben. Tanulmányait Berlinben végezte, de aztán Amerikában kötött ki és Annie Leibowitz asszisztense lett. Szép lassan a portré fotózás mesterévé vállt és elkezdett egy egyedi stílust használni: a hyper-detailed close ups-t. A fotóművész 1998-tól 2005-ig készítette a szuper közeli portrékat. Kamerája elé több mint 100 híres ember állt, köztük hollywoodi színészek, politikusok, sportolók és zenészek.