Lehet, hogy te egyet sem láttál, de rengeteg felejthetetlen film készült fotósokról, fotózásról: volt olyan, aminek a főszerepét neves színész játszotta, volt amelyik igaz történeten alapult (a Bang Bang Klub), és olyan is amelyik Arany Pálma díjat nyert. Összegyűjtöttük neked azt az 5 mozifilmet, ami fotósról, fotózásról szól, és szerintünk érdemes megnézned.

Mivel a fotózás művészet, sokan hiszik azt, hogy az ilyen filmek kivétel nélkül művészfilmek: olyan, megnézhetetlenül hosszú, unalmas, fekete fehér, szinte párbeszéd nélküliek, amelyiket a mozik inkább délelőtt vagy késő este vetítenek, és amiről úgy jössz ki, mint egy verselemzés óráról: láttad, megélted, most még ihletett állapotodban próbálsz is róla beszélni, meg talán volt kettő jelenete ami mintha izgalmas is lett volna, de szerencsére nem volt drága a jegy, és amúgy sem emlékszel rá pár óra múlva. (Vagy életed végéig gondolkodsz a mondanivalón). Pedig nem ilyenek. Mutatjuk is az 5 legjobbat, amit érdemes megnézned. (MI mindet láttuk)

A film eredeti címe is ez, ami jó hír mert a fordító legalább nem kapott fényt, és nem fordította le A kamera másik oldalán címre, vagy a Képzelet vígjátékra. Nicole Kidman a főszereplő, innentől viszont hordoz minden olyan klisét amitől művészfilm egy művészfilm: hosszan kifújt cigarettafüstöt (biztos, nagy jelentősége van) különleges kameraállásokat (kutyát alulról fényképeznek), és félreértéseket is: a film arra épül, hogy bár Nicole Kidman férje a fotós, mégis sokan azt hiszik ő az. A csavar a sztoriban az, hogy Nicole végül valóban fotóssá válik az események sodrásában. Bár művészfilmnek indul, igazából ez egy thriller, az első pillanattól kezdve az utolsóig szuperül fogsz rajta szórakozni.

Nem csak azért érdemes megnézned ezt a filmet, mert dokumentarista módon mutatja be Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado életét (ők ketten az afrikai éhínséget fotózták a dokurealista képeikkel váltak híressé) hanem azért is, mert ebben a filmben úgy vannak döbbenetesen erős képek, hogy azok valóban léteznek, nem egy hatásvadász rendező ötletei. A film oda fog odaszögezni a székedbe, egyszerre játszik az érzelmeiddel, és az érzéseiddel. (Mi kötelezővé tennénk mindenkinek ezt a filmet, mert döbbenetesen hatásos)

James Nachtwey-t a háború fotósának is hívják. Ez a film is dokumentum (érdekes, ugye, hogy az elején azt gondoltuk, hogy a fotózásról szóló filmek tuti művésziek, és mostanra kiderül, hogy inkább dokumentumfilmek), de csak akkor javasoljuk, hogy megnézd, ha fel vagy készülve a sokkoló jelenetekre. Úgy képzeld el a filmet, mint amikor a katona harcol, a fotós fotózza, és a fotóst filmezik. Képzeld el az égő házakat, az előtted lelőtt embereket, az értelmetlen háborút: amikor a filmet nézed, szinte ott leszel a golyózáporban, érzed majd a puskapor szagát, egyszerre látod, és érzed a fájdalmat. Brutálisan őszinte film, amit látnod kell.

Hogy érzékeltessük, egy jelenet: képzeld el azt a pillanatot, amikor éppen egy New yorki kiállításra teszik ki a fekete fehér fotót, ahol azt látod, amint egy egy kezű gyerek a folyóparton önti a vizet egy másikra. És egy pillanattal később színesben látod, a pillanatot, ahol, és ahogy készült a kép. Döbbenetesen megrázó.

Pszichotriller. Mit tennél akkor, ha „csak úgy” fotóznál egyet. Mondjuk egy ölelkező párt. Aztán mikor észreveszik, hogy fotózol, a pár női tagja el akarná venni tőled a negatívot, de nem adod. Mivel érdekel, mi volt az, ami ennyire titkos, egyre jobban nagyítod a fotót, amikor észreveszel rajta egy pisztolyt. És innentől a film egy merő utazás, aminek minden pillanata extrém módon heves érzelmeket vált ki, nem véletlen nyerte meg 1962-ben az Arany Pálma díjat a cannes-i filmfesztiválon. A nagyítás az a film, amit meg kell nézned. Legalább kettőször.

Kukkolni – fotósként – többféleképp is lehet, a kérdés csak az, hogy meddig mész el benne? A Sötétkamra erről szól: egy fotós – akit Robbie Williams játszik – fényképkidolgozó műhelyben dolgozik, és a kedvenc családjának az összes fotójáról készít magának egy extra példányt. A képeket nézegetve elhatalmasodik rajta az a téveszme, hogy ő is a családhoz tartozik, és valamennyire igaza van, hiszen mindent tud róluk. A film az emberi elme meghasadásáról (is) szól: a történet, és a színészi játék is elképesztően izgalmas. Mindenképp meg kell nézned.