A fotózás és annak velejáróinak megtanulása egyértelműen szorgalmi feladat: csak rajtad áll, hogy mit hozol ki belőle, mennyire vagy szemfüles, szánsz-e elegendő időt a fejlődésedre – akkor is, ha nem ez a főállásod.

Most osszuk szigorúan ketté a dolgot. Ha részt vettél a NEXTFOTO alaptanfolyamán, tudod, hogy ott is szó esik praktikákról, kapsz tippeket és némi oktatást a képeid utómunkázáshoz. Ha nem, akkor ahhoz a táborhoz tartozol, akik a kezdetektől fogva autodidakta módon sajátítják el a fotózást és alapból nem Photoshop vagy Lightroom mágusok.

Én az előbbi csoportba tartozom, méghozzá egy nagy adag lelkesedéssel, egy Nikon gép tulajdonosaként. Amikor időm van, már kapom is a gépet a kezembe és növelem a lenyomott expók számát. Azonban gondba vagyok, ha utómunkára kerül sor: a türelmes retusálást még gyakorolnom kell. Miért írtam így? Aki eleinte még kevésbé profi a fotózás ezen szakaszában (én is az voltam), annak egy fotóválogatás – és szerkesztés sok cifrabeszédű, mérgelődős, fejvakarós percet okozhat. True story, én is átestem ezen, úgyhogy a saját helyzetemből kifolyólag ajánlok neked pár bevált tippet, ha nem akarod magad minden alkalommal felhúzni ennél a munkafolyamatnál.

Ahogy a fotózáshoz, úgy az utómunkázás folyamatához is kell egyfajta hangulat, lelkiállapot. Nem is feltétlenül ajánlják, hogy a kettő egy nap történjen, így az élményeknek van idejük leülepedni. Amikor leülök a gép elé, elsőként mindig hangulatos, vokál nélküli zenét választok, ami segíti a munkámat. Körülbelül a második alkalommal jöttem rá, hogy mennyire fontos a háttérzene. Kreatív munkafolyamatokban nekem Ludovico Einaudi a barátom. De ha olyan passzban vagyok, vagy unom a Youtube által bedobott reklámokat, esetleg a szokásos Spotify-listát, akkor csend van, ami ugyanúgy élvezetes tud lenni.

Örültem, mint fotós egy új objektívnek, amikor az első képeimet kellett utómunkáznom. Oké, de melyik gomb mire való? Ha ezt a csúszkát ide húzom, miért nem történik semmi? Photoshop ninja előképzettség nélkül úgy éreztem, kicsit nehéz lesz nekiállnom. Éppen ezért vettem a fáradtságot és a legalapabb lépéseket oktatóvideóból tanultam meg, hogy legalább alapszinten ügyeskedjek. 12 perc volt az életemből, de a meggyorsított munkafolyamatok miatt egyértelműen megérte.

Talán a pörgéssel függ össze, de amikor elolvasok egy könyvet, számomra kevésbé jön át a mondanivalója, mint egy interaktív videónak. Ha te mégis azt érzed, hogy instantabb, a polcról bármikor előkapható forrást akarsz, könyvből is megtanulhatod.

A legutóbbi besokallásom nekem pont ebből fakadt: már egy órája ültem a gép előtt, amikor elvesztettem türelmemet, de mindenképpen be akartam fejezni azt a két képet. Ha föl-alá jojózik a szemed és nem tudsz különbséget tenni a színek, formák között, a végeredmény érdekében inkább rakd félre a feladatot. Nyújtózkodj, menj ki a levegőre pár percig, inkább csak mással foglalkozz. Sokat fog segíteni!

Több fotóstól hallom, hogy szívesen osztja meg a képeit az ismerőseivel, főként a pályája elején. A véleményeztetést én is jónak találom, de az objektívebb visszajelzés miatt inkább szakmaibeliekkel érdemes diskurálni. Egy hozzáértő fotós szeme előbb szúrja ki, hogy például alulexponált a kép, vagy itt-ott nem sikerült eltüntetni jól a bőrhibákat, mint egy kívülállóé.

Az öt tippből nettő hármat szoktam alkalmazni, nekem beváltak. Ha hasonló cipőben jársz, remélem tudtam segíteni a te munkádat is. 😉

[Nem mellesleg már Instán is jelen vagyunk, méghozzá igényes képekkel, kövess be minket!]

Szerző: Hámori Barbara