Hogy egy klisé mondatot említsek, ami sok szakmára ráhúzható: a fotósokkal Dunát lehetne rekeszteni. Ezt egy alaptanfolyamon tanuló ember is tudja, csupán az a kérdés, miként kezeli a helyzetet.

2017 májusában kezdtem el a fotós alaptanfolyamot. Nem vagyok egy versenyző típus, így amikor az első órán minden csoporttársamról kiderült, hogy kicsoda, micsoda és milyen fotós előképzettsége van – ekkor még tudat alatt –, nem kezdtem el viszonyítani a tudásomat hozzájuk. Ahogy haladt előre a képzés, ez egyre inkább kezdett bennem a felszínre kerülni, de nem konkurenciaként akartam tekinteni rájuk. Meg akartam ismerni őket, az embereket, akikkel azonos az érdeklődési körünk, akik szintén vágynak arra, hogy a szépet visszaadják mások számára. Méghozzá a saját szemszögükből. A harmadik óra után összefutottam egy ismerősömmel, akinek izgatottan meséltem az oktatásról szerzett friss élményeimről, a csoportról, mesélés közben felületesen érintve a többiek előképzettségét.

Te nem tartasz attól, hogy lepipálnak a többiek? Hogy később pont ők jelentik majd neked a konkurenciát? – kérdezte.

Miért tartanék? Ha valaha ebből fogok élni, és valaki az én látásmódomat fogja megszeretni, az engem fog keresni. Egy témát mindannyian máshogy, más szögből fotózunk. Pont ettől jó és kreatív dolog a fotózás – válaszoltam.

Ez a mondat valahogy így hangzott el, és az addig többnyire tudat alatt futó gondolatot a felszínre hozta bennem. Nem kezdek bele a magyar öntudat jellemzésébe, a jellemvonások taglalásába, vagy éppen az egymás torkán taposás meséjébe, mert nem látom értelmét. Egy biztos: minden szakmának megvannak a maga versenytársai, akik a túlzott versenyzés közepette saját magukat gáncsolják ki azzal, hogy a másikhoz viszonyítanak. Nem értek velük egyet. Akkor ne legyen több pék, fodrász, vagy kőműves, mert a másik jobb az egyiknél? Ne képezzenek több sminkest, mert azok biztosan nem tudnak olyat kreálni, mint az évek óta nyüzsgő tanáraik?

Ha valamiben jó akarsz lenni, dolgozz meg érte. Ha egy cseppnyi érzéked is van a fotózáshoz, jönni fognak a sikerélmények. De a szorgalomnak is lesz az eredménye. Nem feltétlenül azért lesz így, mert végigolvastál egy könyvet, hanem azért, mert rutinosabb leszel, rááll a szemed a jó fotókra. Vagy egy nagyon jó példa: nem értettem az utómunka programokhoz, ezért rászántam 30 percet a napomból és megnéztem két alap oktatóvideót. Máris tettem a saját fejlődésemért.

Ahelyett, hogy rivalizálsz, fordítsd az energiáidat a fejlődésre és élvezd, hogy fotózhatsz. Hogy láthatod a világot és a saját nézőpontodon keresztül megmutathatod az embereknek, akik nem csupán dicsérettel, de idővel akár anyagi támogatással is alátámaszthatják, hogy jó utat választottál, és elég türelmes voltál. Aki pedig melletted ül vagy ugyanolyan hashtaget használ, ugyanazt a stílust fotózza, mint te, még nem feltétlenül lesz jobb nálad.

Szerző: Hámori Barbara