Tapasztalni, érzékelni, megfigyelni, kattintani. Elkészíteni egy képet összetett folyamat, mégis az odavezető és az azt követő út is csodás felismeréseket adhat annak, aki végigjárja. Ezek az én impresszióim arról ösvényről.
Átlagemberként alig várjuk, hogy végre vége legyen az – ilyenkorra már nagyon hosszúnak tűnő – télnek. Vágyjuk a tavaszt, a langyos szellőt, az eső áztatta földillatot, a madárcsicsergést, és azt,…
Az első alkalom, amikor már nem fogják a kezem, és rám van bízva, mit hozok ki a helyzetből, az első fotózás élménye, és a velejárók. De hogy kerül a képbe…
Mire megtapasztaltam, milyen, ha hajnalok hajnalán kelek, csak azért, hogy egy jó kép születhessen, illetve, hogy milyen, amikor a modellemet benne felejtem egy pózban, addigra már eljött a záró nap.…
Modellt állni nem könnyű történet, hát még egy modellt fotózni. Főleg úgy, hogy az illető legelőnyösebb oldalát mutasd, ne dőljön a kép, szépek legyenek a fények, és a modell is…
Két eset van, amikor kibírom – mondjuk azt, hogy inkább szenvedve elviselem – a koránkelést: ha hajnalban indul a repülőm külföldre, vagy ha fotózni akarok, szép fények közepette. Máskor nem.
Közgazdázként végeztem, 2000-ben kezdtem el dolgozni Budapesten, azonban Baja mindig fontos maradt számomra. Több mint tíz éve kezdtem a fotózással foglalkozni, mikor megvettem életem első DSLR gépét. Bajaiként elsősorban a Gemenc szépségei érintettek meg, így a természet-fotózás áll hozzám legközelebb. Azonban mára már nagy örömet jelent számomra a képalkotás többi területe is : esküvők, gyermekek portrék, a mindennapi pillanatok megörökítése is.