Tapasztalni, érzékelni, megfigyelni, kattintani. Elkészíteni egy képet összetett folyamat, mégis az odavezető és az azt követő út is csodás felismeréseket adhat annak, aki végigjárja. Ezek az én impresszióim arról ösvényről.

Mindig van egy első alkalom: az első esküvői fotózás, az első tájfotózás, az első portrésorozat, az első saját ötlet megvalósítása; és mindig van egy első kép, ami már a kijelződön megfogja a tekinteted, amit alig vársz, hogy viszontláss a monitorodon. És igen-igen-igen, szerencsés vagy, jó volt a kompozíció, a gépen még pöpecebbül mutat a kép. Téged pedig elönt a sikerélmény és a boldogság egyvelege.

Cicaharc, vagy vérre menő ellentét? Mindenesetre észrevettem, hogy ha hasonszőrű emberbe futok bele, a “Jé, te is Nikonos vagy?” mondat elhangzása után máris annyit nőhetek az illető szemében, mint azon unatkozó anyukák száma, akik unalmukban a Candy Crush játékhoz fordulnak.

Mint minden kreatív tevékenység, vagy akárcsak a sport esetében, kizárólag rajtam múlik milyen fotós leszek. Szánok elég időt arra, hogy megtanuljam a könyvből a technikákat? Szánok időt arra, hogy azokat a gyakorlatban is alkalmazzam? Szánok időt arra, hogy új helyekre menjek, tapasztaljak, újat teremtsek, más nézőpontból adjam át másoknak a Lánchidat, amit már több ezren lefotóztak előttem? A képeimen látszódni fog minden, és felér egy vállonveregetéssel, amikor már a saját hibáimat is észreveszem majd a korábbi alkotásaimon.

Mondhatnak bármit a képeimre, még ha nem is sikerülnek a legjobban, én tudom a történetüket, bennem mozgatnak meg érzelmi szálakat. Ha másokban is, az plusz pont. De legtöbbször igyekszem úgy csinálni, ahogy Robert Capa: amíg van filmem – azaz hely az SD kártyán –, addig lövöm a képeket, aztán csak lesz belőle 10 használható, miközben én jót szórakoztam. Azért azt tegyük hozzá, hogy ő egyike volt a normandiai partraszállást fotózó embereknek, úgyhogy nem kevés adrenalinnal járt a munkája. De jól állt hozzá az élethez, könnyedén vette a fotós lépcsőket, eközben élete végéig hű maradt a fotózáshoz – és a szép nőkhöz.

Szerző: Hámori Barbara