Már ezernyi publikus Insta fotód van, érzel magadban elég affinitást a fotózáshoz, kreatív vagy és nyitott szemmel jársz? Akkor talán eljött az ideje annak, hogy továbbképezd magad.

A saját példámból kiindulva tudom, hogy milyen, amikor valamit jól akarunk csinálni, de valójában nem vagyunk annak tudatában, hogy mi ennek az útja. Épületeket, embereket, általunk különlegesnek vélt perspektívákat fotózunk ösztönösen, de mindenfajta koncepció nélkül. Nekünk tetszik, a közvetlen környezetünknek is tetszik. Csak éppen fotós szemmel nézve még apróbb dolgokat lehetne rajta variálni. Sőt, ha még egy lépést hátrébb lépnél, megtapasztalhattad volna egy díjnyertes kép születését. De csak volna. Hiszen még te sem tudod, pedig a tehetség benned van.

Emlékszem, még csak 21 éves voltam, de nagyon lelkesen kattintgattam a gépemmel. Szerencsés voltam, mert mindig találtam olyan szöget, napszakot, vagy fotóznivalót, amit érdemes volt megörökítenem. Aztán jött egy esti esemény a Várban: a Föld órája, amikor egy időre lekapcsolták az összes kivilágítást, és amikor tért vissza a fény, a kompakt gépemmel igyekeztem a folyamatot lekapni – kevesebb sikerrel, utólag azt is látva, hogy dőlt a képem. Ösztönök és kreativitás ide vagy oda, ez egy olyan pont volt, ahol azt éreztem, hogy a látásmód mellett jól jött volna a technikai tudás is. Az interneten mégsem találtam olyan oldalakat, amik motiváltak, teljes tudásanyagot adtak volna át, hiányoltam a gyakorlati útmutatást.

Ugrás térben és időben: ugyanúgy én, csak pár évvel később, egy kávézóban, a laptopommal szemben ülve. Éppen külföldi állásokat néztem a neten, akkor éppen lógott a levegőben egy ilyen terv. Az egyik kreatív munkánál odaírták, hogy fotós ismeret és gyakorlat szükséges a betöltéséhez. Ekkor jött a villám, a ding, a Heuréka (ki hogy hívja): én most azonnal beiratkozom egy fotótanfolyamra. Hirtelen döntés volt, azonnali elhatározással, két héttel később pedig már a diákok között ültem, a NEXTFOTO budapesti bázisán. Június 8-án volt egy éve, hogy befejeztem a tanfolyamot, és már egyértelműen kijelenthetem, hogy nagyon hasznos, életreszóló befektetésnek bizonyult az akkor hirtelen felindulású döntésem.

Először is ismereteket, lehetőséget arra, hogy tudatosan készítsek képeket. Hogy másképp lássam a világot és kinyílhassak, szépet alkothassak. Megtanultam hogyan használjam a fényképezőgépemet, valamint a blende, a kékóra és a rekesz fogalmak mögöttes tartalmait. Már nem csak sejtésem van a mélységélességről. Mindezt hozzáértőktől tanulhattam meg, olyanok között, akikkel ugyanaz az érdeklődésünk és megértik, hogy miért magányos, meditatív tevékenység a fotózás.

Ha te is azt érzed, hogy fejlődni akarsz, egy hobbidat magasabb szintre emelni vagy éppen tudatosabban képet alkotni, akkor ne várj a Heurékára.

Szerző: Hámori Barbara