Hipnotikus. Lenyűgöző. Tulajdonképpen maga a végtelen, miközben előfordulhat, hogy az, amit fotózol évtizedek óta nem is létezik, csak még nem érkezett ide a halálhíre, mert még világít a csillag. A csillagfotózás egyszerre csodálatos, lenyűgöző, és elképesztően nehéz. Elmondjuk, hogyan kezdj neki, hogyan tudsz szuper képeket készíteni a csillagos égről.

Ha most – egy romantikus – sci-fi regényt írnánk, akkor úgy kezdenénk, hogy a csillagok világa mindig lenyűgözte az embereket, akik soha nem értették, és soha nem tudták felfogni azt amit látnak, hiszen az egyszerre a végtelen, és az időtlen: most azonnal fejezzük be a romantikus sci-fit, hiszen eddig igaz a mondat. Az emberek egyszerűen vonzódnak a csillagokhoz, fotósként, leendő fotósként biztosan megpróbáltál már te is szép csillagfotót készíteni. Aztán összehasonlítottad egy profiéval, és elszomorítóan nagy volt a különbség. Összeszedtük neked azokat az alapokat, amik segítenek neked szép csillagfotót készíteni.

Oké, ez egy picit szenzációhajhász cím, mert az egész világegyetemet semmiképp nem tudod lefotózni (ez egyértelmű, hiszen a belsejében élünk, lakunk): maradjunk inkább a legtöbbet fotózott csillagrendszernél a Tejútnál. (Van, aki asztrofotográfiai alanynak hívja, ez szerintünk találó). Mondjuk azokat a lépéseket, amik segítenek neked lefotózni a világegyetemet (oké, a Tejutat, a csillagokat)

Induljunk ki onnan, hogy pontosan tudod, hogy hol van a Tejút (ha nem akkor olvass utána, de tényleg, mert nem annyira egyszerű megtalálni, egy része például alig látszik). Ha tudod, akkor a következő feladat, elkerülni a fényszennyezést, azaz a lehető legtávolabbra menni a fényektől. Soha nem fogsz tudni jó csillagfotót készíteni ott, és akkor, ahol körülötted sok a fény. Ugyanúgy ki kell kerülnöd a Holdat is, mert a Holdvilág lehet olyan erős fényű, ami miatt nem sikerül majd a fotó.

Viszonylag sötét területet fogsz fotózni ahol a legkisebb fényeket szeretnéd elkapni (lesz olyan amit szinte nem is látsz majd szabad szemmel), ezért fontos, hogy figyelj a fényérzékenységre, szóval „használj magas ISO értékeket”

Ahelyett, hogy mindenféle technikai adatokkal kápráztatnánk el téged, egy nagyon egyszerű dologra kell figyelned: minél szélesebb lesz a látószövet, minél nagyobb területet tudsz befotózni annál szebb lesz a képed (és még így sem biztos, hogy minden belefér majd teljesen)

Ez nem is lehet kérdés, valószínűleg le sem kellett volna írnunk: állványra tedd a gépedet, ne mozduljon be, ne mozduljon el, stabil legyen.

Teljes fényérzékenység, és hosszabb záridő: ez lehet a kettő kulcsa a fényképednek. Persze, nem ilyen egyszerű: a bolygónk, és ezért a csillagok is, mozognak. Az extrém hosszú záridőn ez meglátszódhat, ezért meg kell találnod az ideális időt. Nem ökölszabály, de olyan 13-16 másodperces záridő között lesz az ideális. (Ha nem sikerült a kép, meg tudod ismételni)

Azért mert sötét van, még van táj. A Tejút, a csillagok, gyakran a kép háttere, mert hegy felett fotózol például. Ne ess abba a hibába, hogy a háttérrel nem foglalkozol. És hidd el, van, aki nem figyel oda, és kimegy felhős időben fotózni. Ugye te nem?

Jó lenne azt hinni, hogy a fotózás után nem kell utómunka, de ebben az esetben szinte biztosan kell egy kicsit korrigálnod a képen, viszont ha megtetted, akkor egy saját, tökéletes Tejút (csillag) fotód lehet, egyetlen éjszaka alatt.