Úgy tartják, jókor kell jó helyen lenni ahhoz, hogy szerencsénk legyen. Ezek a fotósok mondhatni rossz helyre kerültek eleinte, náluk ez vezetett oda, hogy megtalálták a saját útjukat és szenvedélyüket, a fotózást. Íme, 3 példa arra, hogy nem kortól, származástól függ az, hogy valakiből jó fotós lehet-e.

Az 1944-ben, a német megszállás idején, a mai Lengyelország területén született fotós eleinte kirakatrendezőnek készült, majd a Berlini Művészeti Egyetem esti tagozatán tanult rajzot és szabad festészetet. A karrierjét illetően 27 éves korában történt élete fordulópontja, amikor kétéves képzésre jelentkezett Hans Lux német fotóshoz. Onnantól fogva, amint megtalálta saját útját divatfotósként kezdett dolgozni, mi több, az 1990-es évek szupermodell-jelentőségek megalkotásában fontos szerepet játszott. Számtalan kiállítása volt, fotózta Naomi Campbellt, Linda Evangelistát, Christy Turlingtont és többek között Cindy Crawfordot is, csak hogy a legnagyobb neveket említsük. A német sztárfotós 75 éves korában, idén szeptemberben elhunyt, miközben Párizsban tartózkodott. Már halála előtt is komoly hírnevet és nyomot hagyott maga után a fotósvilágban.

Az 1950-ben született Roger Ballen szokatlan fotósstílusával a 21. századot befolyásoló művészek egyik legismertebbike közé sorolja magát. A New Yorkban született, de Johannesburgban élő fotós saját művészetét úgy írja le le, mint egy pszichológiai utazás, ezzel egyidejűleg az ember árnyékos oldalának felfedezése. A művész direkt az árnyékot említi, mivel szerinte a sötétséget sokan a gonosszal hozzák összefüggésbe, azonban az árnyék jobb a sötétségnél. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ötven éves koráig a fotózás csak egy hobbiként volt jelent az életében, amely a késői 60-as években indult nála, főként a saját elméjének feltárása céljából. Azelőtt pszichológiát tanult és sok helyre eljutott, amikor pedig vargabetűs, eseménydús élete után 1982-ben Johannesburgba utazott, geológusként kezdett dolgozni. 1994-ben résztvett a Platteland: Images from Rural South Africa című könyv elkészítésében, akkor döntött úgy, hogy még több időt akar fotózással tölteni. A könyvben szép számmal szerepelnek Afrikában élő fehérbőrű emberek protréi, Ballen ekkor készítette el legismertebb, a fehér ikrekről készült képsorozatát is. 1995-2000 között mint író és fotós dolgozott az Outland című könyvén. A zömmel fekete-fehér alkotások célja az volt, hogy a külső szemlélők számára megmutassa az elmét az elmében. Ballen Outlandjéről egy érzelmileg sokkoló YouTube videó is készült 2015-ben.

A perui születésű portré-és divatfotósnak többféle karrier opciója is volt életében, szülőhazájában ugyanis közgazdaságot és jogot tanult, de nem sokkal később felhagyott a tanulmányaival és más irányt keresett. 1976-ban úgy döntött, hogy Londonba utazik és fotózást fog tanulni, ahol találkozott későbbi mentorával, Cecil Beaton sztárfotóssal. Ebben az időszakban pincérkedésből és egyéb beugrós munkákból tartotta fenn magát, de megérte, hiszen első fotója 1983-ban jelent meg a Vogue-ban. Mondhatni, hogy innentől fogva nem volt megállás, Testino a 90-es évek elején saját stílust alakított ki, ebben tindédzserkori benyomásai és a brazil nyaralásainak emléke inspirálták. 1997-re nem csak több tucat A-listás sztár portréját készítette el, de ekkor fotózta le a brit királyi család tagjait is, köztük Diana hercegnőt, akinek akkor készült nőies fotói máig ikonikusak. A 65 éves Testino máig aktív, számos fotós díj nyertese, filantróp, saját múzeuma van Peruban, amely a Museo MATE nevet kapta. A fotós közösségi oldalain is aktív, ahol számos videó látható munkáiról, valamint azok háttértörténeteiről.

Szerző: Hámori Barbara