Ezt a kérdést tette fel Eric Pickersgill, amerikai fotóművész. Eltávolítva című sorozatában különböző szituációkat modellezett, ahol az embereket okostelefont vagy tabletet használnak. Megkérte a képen szereplőket, hogy tartsák a kezükben a készülékeiket, ő pedig az exponálás előtt kivette a szereplők kezéből az eszközeiket, úgy, hogy a kéztartás, a tekintet, a kontextus az eredeti maradt. Ezáltal kísérteties képek készültek, amelyeken családtagok néznek maguk elé elmélyülten: figyelmük a digitális térben létezik, miközben a kapcsolat megszakad azokkal, akikkel fizikailag egy helyen tartózkodnak.
Bár a képek előre beállítottak, az ötlet valós szituációból ered:
A család képe, az anya arca, a tinédzser lányok és az apa testtartása, miközben a tenyerükben tartott képernyőre mered, örökre az alkotó emlékezetéve égett. Mindenhol ezt a családot látta, gyógyszertárban, üzletben, osztálytermekben. Ennek hatására elkészítette a sorozatot, ahol a személyeket az okoseszközeik használata közben látszanak, habár maguk az eszközök nem szerepelnek a képen. Ezáltal egy egészen kísérteties, idegen hatást ér el a szerző, a valóságot egy kimetszett darabja nélkül ábrázolva.
