Interjú Bóka Attilával (Morten)
Bóka Attila “Morten” neve már rég nem ismeretlen a fotós szakmának, de a hobbi és amatőr fotósoknak is ismerősen csenghet ez a név. A NEXTFOTO stúdió vezetője és tanára nem csak évek óta szívügyének érzi az újabb fotós tehetségek kinevelését és figyelemmel kísérését, de szakmailag is fontosnak tartja folyamatosan megmérettetni magát. 2016-ban egy újabb elismerést sikerült begyűjtenie: 6. Alkalommal került be egyik fotója a MAFOSZ Szalonra. Fotózás, díjak, iskolavezetés – ezekről kérdeztük őt:
6. alkalommal került be fotód a MAFOSZ Szalonra. Milyen érzés?
Őszintén? Egy kicsit számítottam rá. Nem ért meglepetésként, de természetesen nagyon örülök neki. Bár bevallom, hogy egy másik, szintén erre a pályázatra beküldött képemre gondoltam, hogy díjazott lesz. A Sunbody című képemet erősebbnek éreztem, szerintem jobban tükröz engem, mint a díjazott kép, amit viszonylag hagyományos ábrázolású. De mint mindig most is igaz az, hogy sosem gondolkodhatunk a zsűri agyával, sosem tudhatjuk, hogy melyik kép nyeri el a tetszésüket.
Igaz az, hogy telefonnal készült ez a kép?
Igaz. Pár hónapja megjelent egy cikk a NEXTFOTO blogján, ami pont arról szól, hogy mobillal is lehet jó képeket készíteni, a lényeg nem a technikában van, hanem a látásmódban. Páran szkeptikusan fogadták ezt a megközelítést, sokan benne ragadnak abban az elképzelésben miszerint a jó képhez nagyon drága gépekre van szükség. Örülök, hogy erre most rá tudtam cáfolni és sikerült gyakorlatban is alátámasztanom azt, amit a tanulóimnak is tanítok: ha a képnek erős az üzenete, az keresztül jön bármilyen technikán. Mindig az a legjobb gép, ami nálad van!
A MAFOSZ Szalontól függetlenül, ez már a sokadik díjad. Szinte mindent megnyersz, amin elindulsz. Mi éltet még a pályázatoknál, miért pályázol még?
Szeretem a kihívásokat és a megmérettetést. Mindig ad egy újabb lökést, ha valami új sikert érhetek el egy képemmel. A közönségtől, tanulóimtól, a különböző fotós oldalakon és a facebook oldalamon keresztül is sok elismerést kapok. Ez is jó érzés, de egészen más, amikor egy szakmai zsűri teszi le a voksát a munkám mellett.
Van-e olyan pályázat amin nem indultál még, de szeretnél?
Sajnos kevés olyan pályázatra találtam rá eddig, ami képviseli azt a fajta ábrázolás módot, ami engem tükröz, ezért erre most nehéz válaszolnom.
Melyik díjad volt eddig a legemlékezetesebb?
Amikor először bekerültem a MAFOSZ Szalonra. Ez volt az első pályázásom életem során, és egyből bekerült a MAFOSZ Szalonra. Óriási élmény volt, még a szomszédhoz is becsöngettem, hogy elújságoljam neki pedig évek óta nem beszéltünk. Felfoghatatlan érzés volt, sokáig a rabja voltam a sikerélménynek, de ennek most már lassan 10 éve.
Díjazástól függetlenül van kedvenc, kiemelt képed, ami számodra különösen fontos?
Igen, a Rouge parapluie (piros esernyő) című képem. Ezzel sosem pályáztam, annyira közel érzem magamhoz ezt a képet, hogy nem akartam megmérettetni sehol sem. Vannak képeim, amikkel nagyon intim a kapcsolatom, ezekek fölött nem szeretném, hogy bíráskodjanak.
Rengeteg képed van, kifogyhatatlannak tűnsz, ha a témákról van szó. Honnan jön ez az egyedi látásmód?
Ez jó kérdés, nehéz rá válaszolni. Nálam okosabb emberek azt gondolják, hogy az életem nehéz időszakaiból fakadó emlékek, hatások vetülnek ki a képeimre. Sokan azt mondják, hogy a képeim szomorkásak, ami nagyon furcsa számomra, hiszen csak akkor tudok fotózni ha jó kedvű vagyok. Rosszkedvűen sose ragadok fényképezőt, ez egy furcsa ellentét.
Én azonban inkább azt gondolom, hogy a filmek képi világai kezdtek el hatással lenni rám. Ez régről jön, rengeteg filmet nézek, sokat foglalkozok a témával. Érdekelnek a különböző ábrázolásmódok, a rendezők gondolatai, sokat olvasok róluk és filmklubokba is járok. Mélyen beleástam magam a festészet bizonyos ágaiba is, így általánosságban elmondható, hogy a képi világ minden iránya érdekel, folyamatosan hatnak rám, inspirálnak. Mikor gép van a kezemben, soha nem kell gondolkodnom, egyszerűen belülről jön, teljesen belőlem.
Évek óta vezeted a NEXTFOTO stúdiót ahol hétről hétre oktatsz is. Mit gondolsz, át lehet adni azt, ami miatt sikeres vagy, vagy ami miatt sikeres egy fotós?
Először is beszéljünk arról, hogy mi számít sikernek. Az, hogy szeretnek a tanulók vagy, hogy üzletileg, művészileg, oktatás területén is műkődnek a dolgok, különböző területeknek számítanak. Az azonban biztos, hogy mindegyik területen egyértelműen a legfontosabb a hitelesség.
A NEXTFOTO tanáraival fontosan érezzük hangsúlyozni, hogy ne ijedjenek meg a technikától, ne féljenek a fényképezőtől, az csak egy eszköz ahhoz, hogy interpretáljuk azt, ami az agyunkban megszületett. Egyikünknek sem esik nehezére az oktatás, hiszen imádjuk ezt csinálni. Egyébként folyamatosan kontrolláljuk magunkat és rákérdezünk a tanulóktól, hogy a 60. fotós alapképzést elvégző csoport után is frissek vagyunk-e még, de a visszajelzések alapján úgy tűnik nem váltunk futószalaggá. A személyes kapcsolatot, hangulatos oktatást és a szakmaiságot ötvözzük a rutinnal, szerintem ez működik. Bármennyire is fontos maga a fotózás megtanulása, mindig hangsúlyozzuk, hogy a technika sose nehezedjen ránk, ez mindig egy örömfotózás, ezért szeretjük. Azt tanítjuk, hogy ez az élvezet megmaradjon mindig, még ha a technikát még nem is tudjuk kezelni. Az élvezeten keresztül közelítsük meg a fotózást ne a technikán, mert akkor kiöli a pillanatot.
A stúdió diákjai közül vannak, akik megállják a helyüket fotósként, vagy inkább hobbiként foglalkoznak ezzel a végzett tanulók?
Is-is. Jó pár fotós került ki a szárnyaink alól, akikből azóta kolléga lett, de sokan űzik hobbi szinten, magas fokon is.
Inspirál valaki, vagy van olyan fotós, akinek a munkáját követed, felnézel rá?
Régebben voltak, akik inspiráltak és nagy hatással voltak rám, legfőképpen az izraeli Gilad Benari volt rám nagyon nagy hatással, ez a kezdeti képeimen látszik is. Azóta különösebben nem figyelem a képek mögötti neveket, elég számomra, ha csak egy jó fotót látok.
Mi az, amit még el szeretnél érni akár fotósként, akár a stúdió vezetőjeként vagy tanárként?
Elsődleges célom, hogy ezt a sokak által szeretett, jól működő oktatási szisztémát megismertessük minél több emberrel, még ha nem is Budapesten élnek. Vidéki képzéseinket miattuk indítottuk el, már 5 vidéki városban nyújtunk fotós tanulási lehetőséget és természetesen további városokban szeretnénk még megjelenni. Ezen kívül számtalan ötletünk van, de ezeket most még nem árulhatom el.
Fotósként dédelgetett álmom egy saját galéria megnyitása Dél-Franciaországban.
Mit tanácsolsz annak, aki ma sikeres fotós szeretne lenni?
Ehhez véleményem szerint 3 dologra van szükség: kommunikációs készség, kapcsolati tőket és fotós tudás. Egyik sincs meg a másik nélkül. Mindegyik fejleszthető és tanulható, de senki ne akarjon kettőt egyszerre lépni. Lehet, hogy közhely, de igaz: a ranglétrát fokról fokra kell végigjárni.
Jó fotós vagy sikeres fotós? A kettő nem ugyan az. A sikeres fotós az, aki megél a fotózásból, vagy aki díjakat nyer? Díjakat nyerni hobbifotósként is lehet. A legszerencsésebb persze az, ha valaki anyagilag is jól jár, és szakmailag is elismeréseket kap, folyamatosan megtartva saját egyedi stílusát. Számomra ezek számítanak sikeres fotósnak.
