2019 novembere több tekintetben is mágikus év a Nextfoto számára: 10 éves lett az iskola, a 100. budapesti csoport is végzett, valamint lassan elmondható, hogy az iskola már majdnem minden magyar megyében megtalálható. Hogyan indultak, mitől lett ennyire sikeres az iskola? Egy kis vissza – és betekintés kapcsán beszélgettünk a fotósiskola vezetőivel, Bóka Attila ‘Mortennel’ és Dénes Gáborral.

Bóka Attila ‘Morten’: Miután elkezdtem a fotózással tudatosabban foglalkozni, úgy 2003 környékén megosztottam a képeimet a neten, amikért díjakat, elismeréseket kaptam másoktól, eleinte virtuális módon, aztán a valóságban is. Ekkortájt az egyik fotósoldal felkért, hogy csináljak egy egész hétvégén át tartó balatoni rendezvényt. Arra az eseményre hívtam meg először azokat a tanárokat, akik ma is nálunk tanítanak. Ahogy nőtt a fotós berkeken belüli kapcsolati hálóm és a szakmában való ismertségem, egyre inkább úgy gondoltam, hogy ebből egy oktatási rendszert kellene kialakítani. Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy csak kinyitottunk egy műtermet az üzlettársammal és jól éreztük magunkat – ez a hely a jelenlegi stúdiónk volt. Teljesen az elején voltunk, nem volt tapasztalatunk, de 1-2 héten belül realizálódott bennünk, hogy jóval több lehetőség rejlik ebben. Eszembe jutott, hogy korábban voltam egy épületfotózással kapcsolatos előadáson, amit Hack Róbert tartott; egy érett, szakavatott fotósnak gondoltam őt és elkezdtem felkutatni a lehetőségeket miként érhetem el őt. Ezzel párhuzamosan kezdett kiforrni az iskola tematikája, amiben segítséget kaptunk az akkori mesteremtől, Farkas Szőke Balázstól. Sajnos ő azóta már elhunyt, de a mai napig hordozzuk a szellemiségét a tematikánkban.

BAM: A tematika minimális szinten változott, de inkább logisztikai tekintetben, valamint a képelemzős órák sokkal szakmaibbak. A jelenlegi tanáraink nagy részével, nagyjából egyszerre indultunk ezen a pályán és egy fotómegosztó portálon ismerkedtünk meg, kb. másfél évtizeddel ezelőtt ó, így Balogh Zoltán, Kömöz Gergely, Vass Szabolcs felkérése oktatónak tehát adott volt!  A vidéken oktató tanárok között vannak olyanok, akiket a fotóportálok által találtunk meg, levelet írtunk nekik arról, hogy örülnénk, ha nálunk tanítanának és ők nyitottak voltak az együttműködésre. De sokukat szakmai berkeken belüli ajánláson keresztül ismertünk meg.

Dénes Gábor: Mielőtt belekerültem az üzleti körforgásba már a másik oldaláról ismertem az iskola oktatási tematikáját, mivel én is diákként kezdtem. Nagyon tetszett, hogy a fotózásnak nem csak a technikáját, hanem sokkal inkább a mögötte lévő gondolatiságát, szellemiségét próbálták megértetni. Olyan tanácsokat kaptam, amiket másképp nem tudtam volna megtanulni, a sok gyakorlat és a tanárok folyamatos segítsége abszolút értéket képviseltek számomra. Ezeket az oktatási alapelveket tovább finomítottuk, az új tanárainknak is igyekszünk átadni a szemléletet. Éppen ezért mindig figyelünk arra, hogy jól kommunikáló, nyitott tanáraink legyenek, de a technikai trendeket is folyamatosan követjük, az utómunka szoftverek terén ugyanúgy naprakészek vagyunk.

BAM: Én találtam ki. Olyan nevet szerettem volna, ami előremutató, nemzetközi és jól cseng.

DG: Igen, így volt! Egy toszkán fotós túra során kezdtünk el beszélni a jövőbe mutató tervekről, üzleti lehetőségekről, majd utána nem sokat vártunk, átalakítottuk az addigi céget, aminek egyik szerves része volt a névváltás is. Ennek már kereken öt éve, éppen novemberben történt, amikor az iskola már az ötödik évében járt.

DG: Volt számos, mára már anekdotává vált eset, amiket a diákok tisztelete miatt nem írnék le, de mindig mosoly ül az arcunkra, ha ezeket felidézzük. Csak példaként, nemrég volt egy narkolepsziás diákunk is, aki sikeresen elvégezte a tanfolyamot, annak ellenére, hogy az első sorban végig aludta az elméleti képzéseinket. Este valamiért képtelen volt fókuszálni, így a tanárokkal abban maradtunk, hogy a gyakorlati órákon adjuk át neki a tanfolyam anyagát. A diákjaink elég széles spektrumon mozognak és már az sem ritka, hogy heti szinten a legváratlanabb helyeken találkozunk velük. Sőt, ami már inkább a büszkeség részhez tartozik, hogy jó pár volt diákunkkal az általuk és az ő képeikből rendezett kiállításokon futunk össze.

BAM: Apró kis momentumok voltak, de nagyon kirívóra nem emlékszem. Ami az összefutást illeti, sokszor emlékszem a tanulóink arcára és általában felismerem őket. De meg kell említenem, hogy büszke vagyok arra, amikor a nálunk végzett diákok közül sokakat be tudunk integrálni a képzéseinkbe, amiket magas, általunk elvárt színvonalon teljesítenek.

BAM: A fotó ereje a kompozícióban rejlik, de nem mindegy milyen témáról van szó, a mozgásábrázolásnál például kell a fényképező. Mindig az a legjobb gép, ami nálad van, mert a fotózás örömet kell okozzon neked és ez a lényeg! A technika nálam mindig másodlagos lesz.

BAM: Erről egy történet jut inkább eszembe, ami pontosan átadja az érzéseimet. Nemrég kaptam egy levelet egy sok-sok éve nálunk végzett tanulónktól, azt mondta, a budapesti hidas gyakorlati órán anno mondtam neki valamit, ami egyszer csak beugrott neki és még ennyi idő után is tudta inspirálni. Ez nagy elismerés és amikor több ehhez hasonlót kapunk, az az igazi visszacsatolás nekünk! Nekem a legnagyobb pozitívum, hogy sosem fordult még elő, hogy egymásra néztünk és nem tudtuk hogyan tovább. Mindig vannak ötletek, követjük vagy irányítjuk a piacot, ez visz minket és a vállalkozást is előre. Gáborral kialakítottunk egy szimbiózist.

DG: Harmonikus a viszony közöttünk, mindent őszintén átbeszélünk. Nem kell, hogy mindig mindenben teljesen egyet értsünk, ezzel még inspiráljuk is a másikat. Az iskolával kapcsolatos tervekben viszont teljes az egyetértés. Amit sajnálok, hogy mostanság leginkább időhiány miatt nem voltak fotós táborok Toszkánába és Provence-ba. Ha pozitívumot kell kiemelni, mindenképp meg kell említenem, hogy mekkora büszkeség számunkra, amikor egy tanfolyam után látjuk mennyit fejlődtek a diákok. Illetve nem utolsó szempont, hogy nagyon jó a stábunk, nem csak a tanárainkra vagyunk büszkék, hanem a háttérben dolgozó kreatív szervező és marketing csapatra is, akik nélkül mindez nem valósulhatna meg.

DG: Mi, akik már túl vagyunk a fotózás kezdeti lépcsőin, emlékszünk, hogy mit nem tudtunk, hol akadtunk el akkor és pont ezen a holtponton akarjuk, tudjuk átsegíteni a diákjainkat. Nem csak Budapesten, hanem számos nagyvárosban is, ahol van kellő érdeklődés és találunk az iskolánkat méltóképpen képviselni tudó oktatókat. Az iskola végzett tanulóinak nem engedjük el a kezét, egy Facebook csoporton belül lehetőséget adunk, hogy a képértékelések által visszacsatolást kapjanak a saját fotóikról, méghozzá egy pozitív, aktív, segítőkész közösségtől. Nem nagyon emlékszünk olyan diákra, aki rossz szájízzel ment volna el tőlünk, ezt mutatják az elégedettségi kérdőívek is, amiket a tanfolyam végén kitöltenek a diákok.

BAM: Ha az oktatási részt nézem, az egyén fontossága az mindennél előrébb való számunkra. Annak ellenére, hogy nagyüzemben megy az iskola nem váltunk futószalagossá, ugyanúgy foglalkozunk a diákokkal, ha kérdésük van, megtalálnak. Én minden zárónapon elmesélem azt a történetet, amikor anno az én mesterem azt mondta nekem, hogy mostantól mindent tudok és elválnak az útjaink, nem fog tovább pátyolgatni. Ekkor egy hatalmas űr keletkezett bennem, ezért mesélem el a tanulóinknak is ezt a történetet, hiszen tudom, látom ilyenkor a kétségbeesést a szemükben és biztosítom őket arról, hogy mi később is ott leszünk, segítünk nekik. Egyetlen országos fotóiskolaként folyamatosan kontroll alatt tartjuk a tanárainkat és az oktatást, hogy a nálunk tanulók a legjobbat kapják útravalóul.

BAM: Számomra nincs ilyen pont.

DG: Annyi új ötletünk van, hogy ha csak egy részét lesz időnk megvalósítani, már boldogok leszünk, de addigra biztosan lesznek még újabbak. Úgyhogy amíg az emberekben olthatatlan vágy él a képi világuk fejlesztésére, fotóstudásuk mélyítésére, addig nincs hátradőlés.

DG: Két nagy tervünk van: egy hosszabbtávú, mélyebb képzés kialakításán dolgozunk, ami egy erősebb művészeti szemléletnek az átadására szolgálna. Valamint új szolgáltatásként egy olyan csapat összeállítása van folyamatban, akiket bármely megrendelő felé nyugodt szívvel, garanciával tudunk kiközvetíteni különféle típusú fotós és videós munkára. Gondolati szinten már külföldön is járunk.

Szerző: Hámori Barbara