Minél inkább tudatosabban akarod csinálni, olyannyira tud átmenni muszájba a dolog. Inkább kezdd el, akár csak hobbiból, ahogy én is, és figyeld mi történik. Milyen érzést vált ki belőled. Ezek voltak az első benyomásaim a fotózásról a képzés előtt.

2017 tavaszán kattant bennem valami: kellett egy újabb skill, egy újabb út, amiben kiteljesedhetek, így nagy levegőt vettem és beiratkoztam az FK71-es számú alapképzésre. Amikor hétévesen besétáltam az első osztályba – katolikus iskola lévén köpenyben -, annyira könnyen vettem a napot és barátkoztam össze a padtársammal, hogy semmi drukk nem volt bennem. 27 évesen fordult a kocka, és habár nem kellett padtársat választanom, a gyomrom mégis liftezett; miközben határozottan léptem át a fotóssuli küszöbét, tudatosítottam magamban: mostantól nincs kecmec, profizmusra kell törekedni.

A budapesti NEXTFOTO helyszíne inkább hasonlít egy oldott hangulatú, laza játszótérre, mint egy fotós kadét képzőre. A konyhában mindig van feszültségoldó rágcsa és üdítő, néha egy vicces Morten is járkál a térben és helyreteszi a betévedőket, vagy éppen az asszisztens, Béka ugrál fel-alá a galériáról, máskor Gábor vagy Tomi válaszolnak türelmesen minden egyes kérdésünkre. Ami azt illeti a tanároknak komoly feladatuk van: három órán keresztül kell érdekesebbet mondaniuk a Facebooknál és az Instagramnál olyan X-Y-Z generációsoknak, akik munkából/suliból jöttek, vagy éppen életükben nem fotóztak és a kíváncsiság vezette őket ide.

Minek várjunk? Az első órán máris beleugrunk a közepébe, az ez alkalomra lízingelt, nagy szaktudású tanár, Robi elmond minden fotótechnikai infót nekünk, az óra végére pedig elméletben már tudok rock koncerten is fotózni. Foggalmam lesz a kék óráról, de temérdek képet is nézünk, apropó, itt kötik a lelkünkre, hogy ez később is elengedhetetlen program lesz, ha igazán jó fotósok akarunk lenni. Mindeközben kezd kiéleződni a csoporton belüli Canon-Nikon párharc, persze csak finoman. Szerintem mindenki tudja melyik a jobb! 🙂

A sorok közt ülve, a fehér falra kivetített diákat nézve azon morfondírozom, hogyan fogom mindezt a tudást belepasszírozni az agyamba. Hogyan tudok majd ennyi információt egy képre levetítve használni? Av, Tv, ISO, miegymás. Mint a Move it, Blondie bloggere és több mint száz sport kipróbálója számtalanszor dolgoztam együtt fotósokkal, akik megörökítették táncoló, ugráló mozdulataimat vagy éppen verejtékező arcomat. Ahogy visszanéztem az elkészült képeket, nem tűnt kívülről nagy truvájnak a dolog – gondoltam akkor naivan, miközben maximálisan elismertem a munkájukat. No gond, hazamegyek, megtanulom, legközelebbre gépem is lesz és sokkal jobban fog menni a gyakorlat. Tudom, remélem!

Szerző: Hámori Barbara