Két eset van, amikor kibírom – mondjuk azt, hogy inkább szenvedve elviselem – a koránkelést: ha hajnalban indul a repülőm külföldre, vagy ha fotózni akarok, szép
fények közepette. Máskor nem.

Reggel van, már élénk fények fogadnak mindannyiunkat a budapesti találkozóhelyen: álmos, szemüket dörzsölő emberkék, ám a közelgő fotózás miatt lelkes egyének jelennek meg az áruház parkolójában. Miután mindenki megérkezett, konvojként követjük egymást, egyenesen Szigetszentmiklósig, hogy alkothassunk. A tájfotózás olyan, mint a peca: kiszámíthatatlan – mondta a tanárunk, mielőtt elleptük a szigetszentmiklósi partszakaszt, a gépeinkkel együtt. Hogy miért éppen a peca? Mert amikor megérkezünk, azon a langyos szombati reggelen, a vízpart mellett sok-sok horgász készült az aznapi versenyre, amiről azelőtt nem tudtunk. Kicsit nehezített lett a pálya, több az érdeklődő, no sebaj! Eligazítás, lepakolás, majd témakeresés ezerrel.

Aki táj-és természetfotókat akar készíteni, annak be kell tartania pár szabályt:

1. a természetre mindig vigyázni kell,
2. tudni kell témát elengedni – minden esetben, de itt főként –,
3. a fotózásra megfelelő időszakok a hajnali vagy az esti órák, délben nincsenek színek,
4. a témát mindig tiszteljük meg azzal, hogy körbenézünk, akár egy lépést hátralépünk, és úgy örökítjük meg.

Apróságok, de fontosak; én már az elején rögtön bele is futok a második pontba, amikor egy madarat akarok lekapni, de a világért sem szeretne olyan pózban lenni, ahogy a kép megkívánta és én elvártam volna. Lőttem párat, de nem stimmelt a geometria. That’s all folks – gondoltam akkor.

Ha egy olyan helyszínen jársz, ahol előtted már sok-sok élesszemű, kreatív ember, és csoport fordult meg, könnyen hatalmába keríthet a gondolat: mégis miben tudok én újat mutatni? Ekkor döbbenek rá, hogy az épületfotózás mellett a természet az egyik leghálásabb dolog. Az épület esetében főként az arra járkáló emberek, az időjárás alakítja az amúgyis részletgazdag képet, míg az ugyancsak sokrétű természet képes magába szívni a négy évszakot, de akár csak egy apró szegletével, állatvilágával is meg tudja törni a megszokottságot. Aztán a folyamatosan, akár 5 percenként változó fényekről még nem esett szó, éppen ezért mindig van egy újabb lehetőség a napi zseniális képünkre.

Fényjáték és szűrős tuningolás

Minden helyszínen lehet újat alkotni, a környezet másik arcát megmutatva sikerélményt átélni. Ahogy egyre inkább megismerem a kreativitás ezen szegletét, rájövök, hogy a témaérzékenység mellett mennyit számít a technikai tudás, ha pedig a kettő párosul, egy fotós lelkivilágába is beleláthatunk. Mélázás vége, a helyszín még mindig Szigetszentmiklós. Tomi oktatónk jóvoltából a szűrőkkel teljesen más hangulatot varázsolunk a képeinknek, eleinte kicsit ódzkodom, végül kíváncsian kipróbálgatom a különbségeket. A sárgás, retró nyárra emlékeztető színkavalkádok sokat dobnak a képeimen, teljesen más érzést váltanak ki belőlem, mint a helyszín alap színei. Ugyanakkor szűrő ide vagy oda, egyelőre maradok a természetes természetnél; örülök, hogy megtaláltam azt a fotószegmenst, ami az épületek mellett engem leginkább érdekel. Te már megtaláltad? 😉

Szerző: Hámori Barbara