Modellt állni nem könnyű történet, hát még egy modellt fotózni. Főleg úgy, hogy az illető legelőnyösebb oldalát mutasd, ne dőljön a kép, szépek legyenek a fények, és a modell is szerepeljen rajta.

Hajfény, szép ruha, jó smink és egy dekoratív modell: ez az elronthatatlan egyvelege egy tökéletes modell fotózásnak. Zsófi, a budapesti gyakorlati óránkra behívott modellünk amellett, hogy szép arcú, igen jártas a pózolásban és a stúdió fotózásban. Minden tehetségére szüksége is volt, hiszen azt követően, hogy a tanárok elmondták a kezdeti tudnivalókat, a csapat fele csordaként vette körbe a lányt és kattintott róla másodpercenként fotókat, a terem minden zegzugából.

A szeme, a szája, az arca, a lába, az egész alakja, vagy csak a fél: szerintem ennek a lánynak már minden porcikáját lefotózhatták a korábbi tanítványok, ahogy mi is próbáltuk képekkel megfogni a szépségét. High key, low key, látsszon legalább egy szeme, de lehetőleg kettő. A divat – és a művészi fotók szabályai mások: egy embert, egy terméket, egy márkát, egy eszmét kell eladhatóvá, kívánatossá, vagy éppen izgalmassá tenni a szemeknek, ez az elsődleges. Ha minőségi munkára törekszünk, akkor stúdiót érdemes bérelni, hiszen ott ezer féle módon lehet variálni a fényekkel, a színekkel, a beállításokkal, a kültér ilyen szempontból kötöttebb és teljesen az időjárástól függ.

Ha modellel dolgozunk, folyamatos kontaktra van szükség vele; fotóztam már jógás lányt, akit egy percig kicsavart pózban felejtettem, mert éppen a gépet állítottam be. De kibírta és nem szólt. 🙂 Ez összetett dolog, hiszen nem elég a pózokra, a beállításokra odafigyelni, még sok esetben a kép szereplőjét is instruálni kell, ha nem érzi a saját testét és feszeng. Ha csak nincs egy-egy őszinte pillanata, amit elkaphatunk.

Még korábban, egy barátnőmmel fotóztak minket, kültéren. A fotózás szünetében kezembe vettem a gépet és tudattalanul elkezdtem képeket csinálni a barátnőmről, valójában csak kattintottam. Éreztem, hogy nagyon, görcsösen akar nekem pózolni, ezért kihasználva az ismertséget, elmeséltem neki egy közös vicces sztorinkat, ami őszinte kacagásra késztette őt. Ilyen felhőtlen mosolyt pedig öröm volt fotózni – még ha a fotós is rakta rá a vízjelét, én tudom, hogy milyen jó élmény volt:

A fotózásban király dolog, hogy több ága és módja van, amiben az ember megtalálhatja, kiélheti magát. Számomra a természet(esség) jelenti a legjobb közeget, alkotó szférát, egy műteremben – a nagy belmagasság ellenére – én bezárva érzem magam. Persze lehet, idővel ez megszűnne, sőt, teljesen át tudnám adni magam az érzésnek, és még a modellemet sem felejteném benne egy pózban. Ha így lesz, arról mindenképpen fogok írni.

Szerző: Hámori Barbara