Könnyű azt hinni, hogy a portréfotózás egyszerű, hiszen miért ne lenne az? Minden adott a tökéletes fotóhoz. A kisminkelt, együttműködő modell, a szép helyszín, a megvilágítás, és ott vagy te a profi fotós. Elronthatatlan. Vagy mégsem? Íme néhány tipp a profi portréfotóért tőlünk, és Miguel Quiles-től.

Vannak olyan (általában különleges) részterületei a fotózásnak, ahol nüansznyi, mások által szinte észrevehetetlen különbségek döntenek arról, hogy a fotó „profi” vagy amatőr lesz. A portréfotózás részben ilyen. Súlyos mondat következik: lehet minden és mindenki profi a portréfotózáskor, ha a fotós maga amatőr, és nem figyel a szabályokra, akkor lerí majd a képről az amatőrizmus. Ahhoz, hogy egy portréfotó megfelelő legyen, rengeteg apróságnak kell passzolnia. Ebben a cikkben elmondjuk a legfontosabbakat, és a cikk végén mutatunk egy szemléltető videót is (angolul lesz, de megérted majd). Itt van tehát amire figyelj portréfotózásnál

Gyakori hiba, hogy a portréfotózáskor nem töltöd ki a teret, azaz a fotóalany feje felett sok szabad tér marad. Ezt a hibát szinte mindenki elköveti párszor pedig jó lenne elkerülni. Fotózáskor mindig gondolkodj egy kicsit grafikus, és szerkesztő fejjel is. Ha a kép felső felében nincs semmi, alul pedig szinte kicsúszik a fotóalany a képből, az nem jó mert vághatatlan a kép. Ráadásul miért ne legyen benne a teste is inkább, mint a háttér? A teljes kitöltésnek az is az előnye, hogy „közelebb” lesz a fotón az alany, nagyobbnak látszik, és életszerűbb is lesz a kép.

Készíthetsz úgy portrét, hogy a modelled nem tartja veled a szemkontaktust, azaz nem a kamerába néz, és ez rendben is van, ha ez a koncepció. Ha viszont profi képet akarsz, akkor el kell érned, hogy rád nézzen, éppen bele a kamerába. De miért tenne ilyet? Ki akar egy fényképezőgép lencséjébe nézni, főleg sokáig, egy csomó beállításon keresztül. Egyáltalán honnan tudja, hogy hova nézzen? És akkor még nem is beszéltünk a catchlights-ról – a visszatükröződésől. Ezt nem biztos, hogy látod akkor amikor fotózol, és csak egyetlen módon tudod elkerülni: úgy, ha sok sok fotót készítesz, úgy, hogy eközben a háttér is folyamatosan változik (nézd meg a videóban, pontosan hogyan gondoljuk). Persze stúdióban ilyen gond nem lesz, bevilágított háttér előtt.

Azért írjuk meg külön pontban, mert extrém fontos. Szinte elmondhatatlan a különbség (portréfotózáskort) aközt, hogy a modelled pontosan a kamerába néz, vagy mondjuk szégyenlősen lesüti a szemét, esetleg elnéz a kamera mellett, felett. Ha nem pont a kamerába néz, az abban a pillanatban látszik. Ezért van kettő aranyszabály. A modelledet kérd meg hogy mindig arra nézzen amerre az orra áll. Ez elég vicces kérés, de ebben a pillanatban nem oldalra, kifelé néz, és nem a szeme fehérjét fotózod, hanem a szemét. Ha extra profi, megkérheted, hogy nézzen oldalról a kamerába, vagy egyenesen a te orrodra: akkor midig úgy fest majd, mintha pont a fényképezőbe nézett volna, és szuperprofi lesz a fotód.

Ezekre egyszerűen oda kell figyelned, ha portrét fotózol kint a természetben. Az aranyóráról majd fogsz tanulni ha eljössz hozzánk (a közvetlenül napfelkelte utáni időszakot és a naplemente előtti időszakot nevezzük arany órának, mert ilyenkor  az ég színe a sárgától, a narancson át a vörösig változik, ezzel minden fotó meleg hangulatú lesz és kap egy plusztelítettséget) . Tanuld meg használni, és használd ki.

A portréfotózás azért különleges, mert működnie kell a kémiának a fotómodell és közted, mert ebben a műfajban ez észrevehető. Szóval, lazítsd el a modellt, tégy meg mindent azért, hogy mereven, hanem lazán álljon a kamerád elé, és érezzétek egymást, mert „átjön” majd a fotón.