Egy élő, lüktető, folyton mozgásban levő város fotózása hatalmas kreativitást és különleges látásmódot  igényel, hiszen úgy kell lefotóznod valamit, ahogy még soha senki. Észre kell venned valamit, amit még más soha nem vett észre. El kell kapnod egy pillanatot, ami csak akkor volt, és nem fog megismétlődni. Elmondunk pár trükköt, tippet, hogyan tedd.

Ha szeretnéd megmutatni a város egy eddig ismeretlen arcát a kamerádon keresztül akkor nincs könnyű dolgod, mert szinte nincs olyan szobor, utca, épületet, amit ne fotózott volna már le valaki előröl, hátulról, fentről, esőben, napsütésben. Ettől független semmi okod elcsüggedni. Mondunk neked néhány ötletet, hogyan fotózd le úgy a várost, ahogy más még nem tette.

Minden fotós szeretné elkészíteni az élte fotóját: azt, amikor a fél város a lábai előtt hever, persze úgy, és onnan ahogy még senki. Az a baj, hogy ha felmászol a szemközti hegy legmagasabb fájára, vagy az egyetlen kilátóból kattintasz, akkor készítesz egy tucatfotót. Csináld kreatívabban: keresd meg a Google-n (vagy bárhol máshol) a legmagasabb épületeket, amelyiknek a tetejére ki lehet menni (ha nem lehet legyél kreatív, old meg) és készíts onnan fotót. (Persze, vigyázz magadra). Így simán meglesz életed „a lábam alatt a város” fotója. Onnan, ahol még senki nem járt.

Sárgásvörös fényben fürdő város, elnyújtott, hosszú árnyékok, miközben egyetlen ember sincs az utcán, csak a fények, az árnyékok, és te. Ezt a képet csak akkor tudod elkészíteni, ha napfelkeltében fotózol, ráadásul alig pár perced lesz rá, szóval: ha ilyen művészi, káprázatos képet akarsz, akkor vagy hajnalban kell kelned, vagy jobb, ha le sem fekszel egy nyári éjszaka után. Cserébe káprázatosan szép fotót tudsz majd készíteni a városról amelyik hajnalban teljesen más.

Csak azért, mert várost fotózol, nem kell, hogy ugyanott leragadj mint a többiek, ezért a legjobb az, ha új fókuszt, nézőpontot, vagy akár témát keresel. Ülsz a felhőkarcolókkal teli betondzsungelben, amit mindenki felülről fotóz, akkor te menj le a makrók szintjére, és vedd észre a játszótéri fapadból kinövő apró sárga virágot, a madarat az ablakpárkányon, vagy a gyereket, aki a forgatagban áll elveszve, a tereptárgyakat, egy érdekes részletet, amit még senki nem vett észre. Ez a kép lesz az életed képe, nem az ezredik alulról felfelé fotózott épületfotó.

Figyeld a várost más szemmel: vedd észre a különlegességeket. Figyeld a tükröződéseket, azok elképesztő játékát. Képzeld el, hogy mi mutatna tökéletesen, monkróm módban (nagyon érdekes, de a fekete fehér képek kiemelik az épületek építészeti terveit), szóval nézz mindent (tényleg) kicsit más szemmel. Hiszen fotós vagy.

Nem őrültünk meg, valóban arra kérünk, hogy ismerd meg a várost a többi fotós képein. Ha szeretnéd járd is körbe azokat, amit ők érdekesnek láttak. Aztán felejtsd el, hiszen, ha kattintanál, te is ugyanazt fotóznád: inkább menj beljebb, vagy lejjebb egy utcával, emelettel, épülettel. Ott vár téged a csoda.

A városi fotózás egyik legizgalmasabb része az, ahogy az emberek körbevesznek téged. A városi fotózáskor sokan elfelejtik, hogy a várost, amit fotózol azok az emberek élik, akiket te körülötted látsz, ezért nyugodtan rajta lehetnek a képeken. Ők a múzsáid. Ők teszik élővé a képeidet.